XML

Domain regisztráció

Tárhely

Szerver hoszting

Egyéb szolgáltatások

Gyakran feltett kérdések

Referenciák

XML

Az XML (Extensible Markup Language, Kiterjeszthető Leíró Nyelv) a W3C által ajánlott általános célú leíró nyelv, speciális célú leíró nyelvek létrehozására. Az SGML egyszerűsített részhalmaza, mely különböző adattípusok leírására képes. Az elsődleges célja strukturált szöveg és információ megosztása az Interneten keresztül. Az XML-en alapuló nyelvek (például RDF, RSS, MathML, XSIL, SVG) formális módon vannak leírva, így lehetővé téve a programok számára a dokumentumok módosítását és validálását a formátum előzetes ismerete nélkül.

Története

Az XML-t Tim Bray fejlesztette ki, miután az IBM, az Oxford University Press és a University of Waterloo egy által támogatott internetes szótáron dolgozott. Mivel hatalmas mennyiségű adatot kellett tárolni és feldolgozni, kereskedelmi szoftvermérnököket vontak be a projektbe, hogy megoldást találjanak az adatok indexelésére és tárolására. Az Association for Computing Machinery (ACM) számára adott interjú során Bray azt nyilatkozta, hogy bevonták a projektbe és megmutatták neki a szótár számára kifejlesztett belső struktúrát: "kis beágyazott címke határozta meg, hogy mi bejegyzés illetve szó, és aztán kiejtés, etimológia, rövid idézet, és aztán adat, forrás, szöveg és így tovább" (ACM Queue, 2005). Ez vált az XML elődévé. Miután kifejlesztették a technológiát a szótár projekthez, Bray megalapította az Open Text Corporation-t, kifejlesztett egy kereső motort, valamint meghívták a W3C-be, hogy legyen az XML specifikációjuk szerkesztője.

Előnyei és hátrányai

Az XML azon tulajdonságai, melyek alkalmassá teszik adattovábbításra:

* mind ember, mind gép számára olvasható formátum
* támogatja a Unicode-ot, ami lehetővé teszi bármely információ bármely emberi nyelven történő közlését
* képes a legtöbb általános számítástudományi adatstruktúra ábrázolására (rekord, lista, fa…)
* öndokumentáló formátum, amely struktúra- és mezőneveket ír le speciális értékekkel együtt
* szigorú szintaktikus és elemzési követelményeket támaszt, ami biztosítja, hogy a szükséges elemzési algoritmus egyszerű, hatékony és ellentmondásmentes maradjon

Az XML-t gyakran használják dokumentumtárolási és feldolgozási formátumként, mind online mind offline módon, és több előnnyel is jár:

* internetes szabványokon alapuló erőteljes, logikailag ellenőrizhető formátum
* a hierarchikus struktúrája megfelel a legtöbb (de nem mindegyik) dokumentum típusnak
* egyszerű szöveg formátumban valósul meg, licencektől és korlátozásoktól mentesen
* platform-független, így viszonylag immúnis a technológiai változásokkal szemben
* az XML-t és elődjét, az SGML-t már több mint tíz éve használják, így széles tapasztalat és eszközkészlet áll rendelkezésre

Bizonyos alkalmazások szempontjából a következő hátrányokkal rendelkezik:

* A szintaxisa elég bőbeszédű és részben redundáns. Ez nehezítheti az emberi olvashatóságot és az alkalmazások hatékonyságát, valamint nagyobb tárolási költséggel jár. Nehézzé teszi az XML alkalmazását korlátozott sávszélesség esetén, bár bizonyos esetekben a tömörítés csökkentheti a problémát. Ez részben igaz a telefonokon és PDA-kon futó multimédiás alkalmazásokra, melyek XML-t szeretnének használni képek és videók leírására.
* A szintaxis számos homályos, felesleges tulajdonsággal bír, ami az SGML hagyatéka.
* Az alapvető elemzési követelmények nem támogatják az adattípusok túl széles körét, így néha a kívánt adat kinyerése a dokumentumból plusz munkával jár az elemző részéről. Például nincs lehetőség XML-ben a "3,14159" lebegőpontos számként való megjelölésére hét karakterből álló sztring helyett.
* Nincs lehetőség a dokumentum egyes részeinek közvetlen elérésére és frissítésére.
* Egymást részben átfedő (nem hierarchikus) adatstruktúrák modellezése külön erőfeszítést igényel.
* Az XML relációs és objektum orientált paradigmához kötése néha fáradságos.

Fotrrás: Wikipedia

< Előző		Következő >